A nyár vége, ősz eleje amúgy is mindig nagy izgalommal tölt el, hiszen egy fantasztikus időszak kezdődik. Na nem mintha a nyár annyira unalmasan telne… idén is végigdolgoztam a forró napokat: megszámlálhatatlan mennyiségben hoztam ki gerlét napraforgótáblákból, csobbantam halastavakba kacsákért; és el nem tudom mondani, hányszor ugrott ki a szívem a gabonatábla közepén, amikor őzhíváskor vártuk az őzbakot Gazdival. Egyszer majd szívesen mesélek erről is… Na de térjünk most a lényegre!
Itt az ősz… a friss, párás reggelekkel, az elképesztő illatokkal, színekkel és az izgalmas vadászatokkal: indulnak a nagyvad-vadászatok, először a gímbikavadászat, aztán októbertől a dámbikavadászat… Hmmm… hát mit mondjak? Az év fénypontja ez.
Ahogy meg idén alakult… arra nem is találok szavakat… Tudod mit? Nem is keresek, beszéljenek helyettem ezek a fotók… a csapatot meg majd bemutatom legközelebb.
Szeptember 3-án egy 24-es gímbikát hozott terítékre egyik kedves törzsvendégünk.
Nem telt el egy hét, és egy hajnali cserkelésnek ez lett az eredménye… A különleges trófeájú gímbikát a Zalai dombságban ejtette el szintén a Naturhun vendége.
Azt gondolom, nem kell nagyon bizonygatnom, hogy a gímbikavadászat Magyarországon az egyik legcsodálatosabb élmények egyike. Kár lenne kihagynod, nem gondolod?
