Bár a búcsúk általában fájdalmasak, a tél búcsúztatásával kapcsolatosan egészen mást érzek. Ilyenkor elkezd valami pezsegni bennem, és alig várom, hogy végre nekivágjunk Gazdival a határnak. Ilyenkor még valahogy a terepjáró hangja is zenévé válik a füleimben.

Így történt ez 2 héttel ezelőtt is, amikor elmentünk egy kellemes vasárnapi sétára a gazdámmal. Mikor elindultunk, nem is sejtettük még, hogy micsoda kincsre teszünk szert a Tolnai-dombságban, ahol – nem mellesleg – Gazdi a gyerekkorát töltötte. A Pokol-gödör keleti oldalában mennyei zsákmányt találtam. Az agancs 3,8 kg volt, piszok nehéz és ágas-bogas, de én könnyedén a számba kaptam, és vittem Gazdinak, ahogy csak bírtam, mert még mindig nagyon jó kondiban vagyok.

Hogy miért hullajtják el ezeket a koronákat a gímszarvasok? Fogalmam sincs. Megjegyzem – de ez tényleg maradjon köztünk – szerintem sokkal szebbek, méltóságteljesebbek akkor, ha ez a fejükön van, de hát mindegy…. ők tudják… nekem és a gazdámnak mindig örömet okoznak vele. Lehet, hogy ezt amolyan meglepinek szánják? Mert aztán őszre újat növesztenek ám, és elképesztő pompával, hangos bőgéssel vonulnak háremük kíséretében… Ezt egyszer neked is látnod kell!

Na, hogy tetszem?

Ja… és itt van a mi kis zsákmányunk…

Apropó, majd elfelejtettem… az őszi gímbika vadászathoz már foglaltál időpontot? Tudod, ezt mindig időben érdemes megtenni, egyedül így van esélyed arra, hogy válogathass a legjobb lehetőségek között. Ha időben szólsz Gazdinak, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az igényeidnek legmegfelelőbb vadászterületet válassza ki, és felejthetetlen élményben legyen részed.